Azt már én magam sem tudom, hogy mikor is készítettem először mézeskalácsot. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy mikor döntöttem el, hogy ezzel akarok foglalkozni.

Nálunk odahaza a családban mindenki kreatív. Pontosan előttem van, hogy nagymamámmal szoknyát varrunk, apukám éppen farag valamit, vagy az, hogy anyukám milyen tortát készített az 5. szülinapomra. Így teljesen elkerülhetetlen volt, hogy a mézeskalács-sütés és díszítés kimaradt volna a gyerekkoromból. Igaz, volt pár év, mikor már nagyobbak voltuk és nem sütöttünk, de ahogy a 2000-es évek elején újra divatba jött a mézeskalácsozás, én is részt vettem egy-két kreatív foglalkozáson a faluban. Majd már a gyerekeimnek készítettem karácsony előtt a finom, omlós sütiket.

Mindig az életem része volt a mézeskalács, ám sok időbe és útkeresésbe telt, míg 2017-18 telén akkora szenvedéllyé vált, hogy eldöntöttem, csak ezzel akarok foglalkozni. Ígérem, később elmesélem, hogyan lett ebből vállalkozás!
Most mindössze hoztam egy sokat próbált és jól bevált receptet Nektek. Teszteljétek, alakítsátok, hiszen ahány liszt, annyiféle…, és ugye az se mindegy, hogy most állunk neki ebben a hőségben vagy télen, mikor azért jóval kedvezőbb és elviselhetőbb a hőmérséklet a konyhában.
Én már egy ideje ezen recept alapján készítem a hagyományos pufi, szép felületű mézeseket. Szerintem akkor is fog sikerülni Nektek is, ha még most próbálgatjátok elsajátítani a mézeskalácsozás csínját-bínját. Fogadjátok szeretettel!

Néhány tipp a sütéshez:

• Legalább 24 órát hagyjuk állni egy nylon-zacskóban begyúrás után, hogy érjen a tészta.
• Bőven lisztezzünk a tészta alá nyújtáskor, mert akkor nem ragad oda és egyenletesebben sül.
• Légkeveréses előmelegített sütőben kb 165 fokon sütöm átlagosan 7-8 percig.
• Ha cukormázzal szeretnénk később „terülőzni”, érdemes a süti tetejét még forrón egy másik tepsivel kicsit lenyomni; így simább felületet kapunk.